Lassan lopakodok végig a rövid folyosón. A falak egymáshoz nagyon közel vannak, alig férek el közöttük. Ahogy előre megyek, jön egy ajtó, ami azonnal hangtalanul kitárul előttem. Egy feltehetőleg raktárszobába vezet. Minden tiszta por (amin meglepődök, hiszen a vonat többi része tökéletesen koszmentes), ablakok nincsenek, csak a következő szobából átszűrődő fénynél látok plédeket és dobozokat. Hideg van, így gyorsan felkapom az egyik sötét plédet, és magamra terítem. Mennék tovább de ahogy állok föl a plédkeresésből, az meglátom az ajtó feliratát : 3. Kabin. És nemsokára meghallom Finnick hangját is. Leguggolok, hogy még véletlenül se látsszak meg az üvegen keresztül, és a fülemet a falhoz nyomom.
-...Tudod, mennyit ivott Caria a Viadal után. Mindig túl sokat beszélt.-hallom Finnicket.
- De hát....miért?- Hiner tompa, keserű hangja szól. Kezd összeállni a fejemben a kép. Caria, úgy emlékszem, Hiner húga volt, vagy valami ilyesmi.
-Eljárt a szája. Elég durvákat mondott...a Kapitóliumról. Nem mondok többet. Nem tetszene neked.-Feltűnik, hogy Finnick hangja egyáltalán nem olyan, mint amikor velem meg Piellel beszélt. Sokkal őszintébb. Keserűbb, nyomorultabb. De én még ettől függetlenül is úgy érzem, rá kell vennem, hogy megmutassa nekem az igazi énjét.
-De most te vagy veszélyben. Az egyik kis talpnyaló Avox jelentette írásban az egyik őrnek a vonaton, hogy elmondtad Anniéknek Lesliana történetét...-Beleborzongok, ahogy kimondja a nevemet. Milyen szépen hangzik!-és nem volt túl valami eszes őr, de szerintem most ír éppen tovább Snow elnöknek. A Kapitóliumban valamit csinálnának veled. De azt hiszik, nem tudsz róla. Amint kiszállsz, menekülj az Alvárosba, a Negyedik Menedékbe. Ott nem találnak meg.
Nem tudom, mi az a Negyedik Menedék. Fogalmam sem volt erről az Avoxos dologról. De Hiner talán miattunk került veszélybe. Nyelek egyet. Már is baj van, még a Viadal előtt.
-Én már mindent megcsinálok. Csak hagyjanak békén.-Hiner hangja elfúló a visszafojtott zokogástól, de meglep, hogy van benne elszántság.-De Finnick...bosszuld meg nekem Cariát.
-Meg fogom. Mindegy hogy, de meg fogom oldani. Esküszöm.-Finnick hangja még elszántabb. Lefogadom, hogy Hiner a legjobb barátja.
-Most már menjünk. Idegesít ez a szoba. Túl...színes a rossz hangulathoz.
Finnick és Hiner felállását hallom a szomszéd szobából.
Ijedten próbálok elbújni, de a lépteik elhalkulnak, és a villany leoltódik a hátsó szobában.
Lábujjhegyen lépkedek vissza a kabinomig, és a vaksötétben jó párszor majdnem elbukok.
Belefekszem az ágyba. Tudom, hogy érdekesebb lenne a Negyedik Menedék témája, a Kapitólium kegyetlensége, Caria sztorija, és még ezerannyi más dolog, de az agyam csak Finnick képével hajlandó elaludni végre.
~~~
Reggel megint Lesliana hangjára kelek.
-Hahó, Annie! Kelj fel! Még két óra, és megérkezünk az otthonomba, a Kapitóliumba!
Hiába mondja lelkesen és csiripelve, nekem mindig csak az jut eszembe, miket élt át szegény az ő "otthona" jóvoltából.
Kint áll az ajtó előtt, és én is kiáltva válaszolok neki.
-Rendben, igyekszem!
Hallom a cipők kopogását, és amikor már teljesen elhalkulnak, felkelek, és a szekrényemhez sétálok
Szomorúan tapasztalom, hogy csak egy ruha van benne. Viharszürke, csillogó, élénkzöld pöttyökkel. Rövid ujja van, és a térdemig ér. Ehhez szellős szandál társul, olyan zölddel, minta pöttyök a ruhán.
Gondolom, így kell kinézni, amikor kilépünk a Kapitólium népe elé.
Felkapom, és odaülök a gép elé, ami tegnap is megcsinálta a hajamat.
Most sem kell csalódnom benne: három perc alatt tökéletes kontyot készít nekem, és megszórja ezüst csillámporral is.
Kimegyek az étkezőbe, ahol Pielt és Finnicket találom. Némán tömik a fejüket.
-Jó reggelt, hol van Hiner?-kérdezem gyanakodva. Istenem, remélem nem történt vele semmi!
-Kipiheni magát.-mondja Finnick olyan hangon, amely egyértelművé teszi, hogy nem válaszol több kérdésre. Hú, de mogorván ébredt valaki!
Leülök, és most veszem csak észre, hogy nagyon éhes vagyok. A körzetben már megszoktam, hogy alig eszek-észre sem venném az éhséget. De itt már egy nap után is éhség gyötör.
Eszünk, eszünk és eszünk, és először Finnick szólal meg.
-Tíz percetek van bepakolni a Negyedikből elhozott cuccaitokat, mert mindjárt érkezünk. Nem fognak nektek tetszeni az emberek. De gondoljatok arra, hogy ők végtére is semmit nem követtek el ellenetek. Mosolygás, és integetés, és a világ már is szebb....-mondja szinte már keserűen. Szinte. Azért még mindig titokzatos és csábító a hangja.
-Rendben. Már alig várom-mondom.
-Én indulok is-áll fel Piel.
Én is felkelek a székemből. Visszamegyek a szobámba, és az ágyamon talált egyszerű kis zöld táskába pakolom bele a cuccaimat. Az egyetlen cuccomat, a nyakláncom.
Azt mondják, a kagyló a tenger zúgását visszhangozza a füledben. Persze tudom, hogy ez a vérkeringés, de hirtelen, ahogy megáll a vonat, és már hallom az izgatott kapitóliumiak zaját, felfogom, hogy milyen mesze vagyok az otthonomtól. Kétségbeesetten a fülemhez szorítom a kagylót, és annyira hinni akarom, hogy a tenger zúgását hallom. Behunyom a szemem, és leülök az ágrya. Mélyeket lélegzem, hátha érzem a sós levegőt, és hegyezem a fülem, hátha hallom a hullámok robaját. Már szinte elhiszem, hogy otthon vagyok, de ajtónyitást hallok, és ijedten nyitom ki a szemem. Finnick az.
Nem tudom, mit gondol arról, hogy az imént szorítottam a fülemhez a kagylót, és még most is hangosan veszem a levegőt. A szívem vadul dobog.
Finnick még legalább tíz másodpercig tanulmányozza az arcom.
-Hidd el, nem csak neked van honvágyad-mondja végül kedvesen-. De megérkeztünk. Gyere! Lesz még alkalmad kétségbeesni, hidd el nekem...
Remegve sóhajtok, és bólintok. Elhiszem.
Finnick közelebb jön hozzám, megfogja a kezem, és felsegít. Ha eddig vadul dobogott a szívem, hát az semmi ahhoz képest, ahogy most dübörög.
Finnick elengedi a kezem, és kisétálunk az ajtón. Végigmegyünk a folyosón, az étkezőn, és egy új ajtó nyílik ki a következő folyosóról, mikor már mellettünk van Piel, és Hiner is előkerült valahonnan.
És ami elénk tárul a két, rajongókat visszatartó üveg közötti út végén, arra nincsenek szavak.
...
-Kipiheni magát.-mondja Finnick olyan hangon, amely egyértelművé teszi, hogy nem válaszol több kérdésre. Hú, de mogorván ébredt valaki!
Leülök, és most veszem csak észre, hogy nagyon éhes vagyok. A körzetben már megszoktam, hogy alig eszek-észre sem venném az éhséget. De itt már egy nap után is éhség gyötör.
Eszünk, eszünk és eszünk, és először Finnick szólal meg.
-Tíz percetek van bepakolni a Negyedikből elhozott cuccaitokat, mert mindjárt érkezünk. Nem fognak nektek tetszeni az emberek. De gondoljatok arra, hogy ők végtére is semmit nem követtek el ellenetek. Mosolygás, és integetés, és a világ már is szebb....-mondja szinte már keserűen. Szinte. Azért még mindig titokzatos és csábító a hangja.
-Rendben. Már alig várom-mondom.
-Én indulok is-áll fel Piel.
Én is felkelek a székemből. Visszamegyek a szobámba, és az ágyamon talált egyszerű kis zöld táskába pakolom bele a cuccaimat. Az egyetlen cuccomat, a nyakláncom.
Azt mondják, a kagyló a tenger zúgását visszhangozza a füledben. Persze tudom, hogy ez a vérkeringés, de hirtelen, ahogy megáll a vonat, és már hallom az izgatott kapitóliumiak zaját, felfogom, hogy milyen mesze vagyok az otthonomtól. Kétségbeesetten a fülemhez szorítom a kagylót, és annyira hinni akarom, hogy a tenger zúgását hallom. Behunyom a szemem, és leülök az ágrya. Mélyeket lélegzem, hátha érzem a sós levegőt, és hegyezem a fülem, hátha hallom a hullámok robaját. Már szinte elhiszem, hogy otthon vagyok, de ajtónyitást hallok, és ijedten nyitom ki a szemem. Finnick az.
Nem tudom, mit gondol arról, hogy az imént szorítottam a fülemhez a kagylót, és még most is hangosan veszem a levegőt. A szívem vadul dobog.
Finnick még legalább tíz másodpercig tanulmányozza az arcom.
-Hidd el, nem csak neked van honvágyad-mondja végül kedvesen-. De megérkeztünk. Gyere! Lesz még alkalmad kétségbeesni, hidd el nekem...
Remegve sóhajtok, és bólintok. Elhiszem.
Finnick közelebb jön hozzám, megfogja a kezem, és felsegít. Ha eddig vadul dobogott a szívem, hát az semmi ahhoz képest, ahogy most dübörög.
Finnick elengedi a kezem, és kisétálunk az ajtón. Végigmegyünk a folyosón, az étkezőn, és egy új ajtó nyílik ki a következő folyosóról, mikor már mellettünk van Piel, és Hiner is előkerült valahonnan.
És ami elénk tárul a két, rajongókat visszatartó üveg közötti út végén, arra nincsenek szavak.
...
