Különrész

Lesliana Torrier története

Lesliana egyedül sírt egy barátságtalan kapitóliumi szobában.
A falak szuperbiztosan le voltak zárva. Minden szürke, semmi napfény, csak a falakon volt egy kicsi piros lámpa, hogy sokkolóval sújtsák, ha esetleg  fel merészelne állni. Merthogy, akkor körülbelül fél órányi mászással kijutna az irdatlan magas rabszobából. Ilyenekben tartották a kapitóliumi embereket, akik rossz dolgokat követtek el. Vagy akiknek a szülei rossz dolgokat követtek el.
Ugyanis Lesliana szülei nagyon rossz dolgot követtek el. Ellenszegültek a Kapitóliumnak. Az otthonuknak! Lesliana valahányszor arra próbált gondolni, hogy a szüleinek igaza volt, utálta magát. Elvégre a Kapitólium volt az otthonuk! Ezeknek a gondolatoknak okozója mondjuk a gondolatmódosítás volt, amit pár perce végeztek rajta egy műtőszobában, de a tizenöt éves Lesliana ezt nem tudhatta. Így most arra gondolt, hogy talán jogos volt látnia, ahogy robbanókötéllel szorítják össze szüleit, ami két másodpercet hagy nekik az életükből, és darabokra robbantja őket.
 Abban az időben a Kapitóliumi emberek lázadozni kezdtek, amikor megtudták, hogy Avoxokat tartanak a palotában. Hogy csinálhatnak velük ilyet? Hogyan? A kapitóliumaknál akkor szakadt el a cérna, amikor megtudták, hogy még az Avoxok gyerekeit is nyelvtelenítik és bezsuppolják a palotába hogy ne árulhassák el a hazát, és csak úgy kedvtelésből. De a sekélyes népnek ez már túl sok volt. Közöttük élőket gyilkoltak és vagdosták a nyelvüket a barátaiknak. Ettől az emberek petíciókat irattak alá az utcákon az elnök ellen, emlékművekre írták rá, hogy NE BÁNTSÁTOK NÉPETEKET! Persze ezek az emberek idővel eltűntek, de a zavargások folytatódtak. Így állt a helyzet, de a kapitóliumi főemberek nem hagyták abba az Avoxosítást...Sőt, egy ideig az ellenszegülőket inkább szétrobbantották, mint nyelvtelenítették. Mint Lesliana szüleit. Ők is a lázadókhoz tartoztak, és amikor lányukat magukkal rángatva menekülni próbáltak az utcákon, mert Békeőrök csapata rontott rájuk. Majd Lesliana szüleire robbanókötelet dobtak, Leslianát pedig elkábították, érzéseit-gondolatait a történtekről manipulálták, majd, hogy várjon csk nyugodtan az ítélethozatal közben, berakták a rabszobába, ahol csak ülnie szabad.
 És ő inkább elsírta magát. Nem tudta elképzelni, hogy a csodás főemberek hogy bánhattak ilyen gonoszan vele. Persze a gondolatait manipulálták, és úgy érezte, hogy igazságosan csinálták e szörnyűségeket vele, de azért rosszul érezte magát.
Ekkor kinyílt alatta a föld, és leesett egy műtőterembe. Egy ágyra. A nyaka, a keze és a lába közé vaspánt fonódott, lazán, de el nem engedően az ágyhoz szorítva a lányt. Körülötte minden fehér, a falon különböző furcsa műszerek, csövek és nagyon ijesztő kések.  Vele szemben kinyílt az ajtó, és egy arcot takaró, fehér maszkos ember lépett be. Mozdulatai gépiesek voltak, mintha már rutinból csinálni mindent. Miközben a kések között matatott, megszólalt a maga recsegős hangján.
-Most Avox leszel. Fájdalomcsillapítót sajnos nem adunk be, pazarlás lenne. Csak pár hónapig fog fájni!
Lesliana tovább zokogott, mert még sosem volt ilyen helyzetben. Agyát elködösítette a kétségbeesés. Össze akarta szorítani száját, hogy ne vághassák le a nyelvét, de pont akkor fölé hajolt az orvos, és szájába tömött egy fémdarabot, ami rögtön szétfeszítette állkapcsát. A doktor levett egy kést, és miközben az élezte, elmagyarázott ár dolgot.
-Lazítsd el a nyelved, és most próbálj meg l hangot kiadni, attól jobban érzéketlenedik. A nyelved közepénél kezdem, majd hátul szétválogatom a beszélőidegeidet, hogy ne tudj selypítősen megszólalni se. Ne zokogj, mert akkor még a fejed is fájni fog.
Lesliana befejezte a sírást. Ha most azzá fogják változtatni, aminek a változtatás ellen küzdöttek, akkor nem fogják fájdalomtól ködös aggyal szörnnyé változtatni. Nyögött egyet, aztán elkezdte az l hangot, akármennyire is fájt a feszítő fémdarabtól.  Behunyta a szemét. Hallotta az orvos lépteinek hangját.

 Aztán hideg fém hasított a nyelvébe, olyan könnyen szelte ketté, mint kés a vajat. Olyan fájdalmat érzett, amilyet még soha. Mintha az érzéseiben keletkezett fájdalmat egybesűrítették volna, és kiengedték volna a nyelvénél. Üvölteni akart, de csak f hangot tudott kiadni, ami idiótán hangzott. Kinyitotta a szemét, és egy, az ingén keletkező vértócsát látott.
 Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és belépett maga az elnök. Snow elnök. Negyven körül, de már olyan hideg fények égnek a szemében, mintha ezer éve gyilkolna. Megszólalt, de Lesliana alig hallotta a fájdalomtól.
-Állj! Fedius doktor, azonnal szereljen rá egy műenyelvet! Majd később elmondom! Tegye meg most!
Fedius ellenkezni próbált.
-De, uram, maga Peridif parancsnok adta ki a parancsot, hogy le kell vágni a nyelvét, így...
-Nem érdekel! Műnyelvet, kérem!-Ez a kérem eléggé fenyegetően hangzott Snow szájából. Mintha már tudná, hogy a palotában az emberek értik, mit jelent a kérem az elnök szájából. Most azonnal, vagy atomjaira hullasztom magát.
 Fedius doktor gyorsan Leslianára szerelte a műnyelvet. Úgy nézett ki, mintha telesen igazi nyelv lenne, de hideg fémből volt. Először valami kenőcsöt kent a nyelvcsonkra, ami megtartotta a műnyelvet. Leslianát pedig újra elkábították, és az elnök mellett ébredt fel. Egy nagy, fehér, szürke csíkos szobában, ágyban fekve. A szobában nem volt semmi, csak két ablak, amik mögött a palota tornyai nyújtózkodtak, és három szék egymás mellett. Egyiken vetítő, egy másikon Snow elnök.

~~~

-Szép napunk van kedvesem, nem igaz?-szólalt meg Snow.

Lesliana óvatosan válaszolt.

-Mi-mi-miért hoz-zo-ott id-ide, elnök ur-rram?-Lesliana csak dadogni tudott, és minden betű fájt pótnyelve mögött.

-Kedvesem, bizonyára észrevetted a haszontalan zavargásokat. Én ezt megállítom.-válaszol az elnök. 

Lesliana értetlenül meredt rá. Hogyan?-akarta kérdezni, de rájött eddig is milyen pofátlan volt, ezért alázatosan-dadogva szólt.

-É-és mit akar tenni-i velem, ur-uram? Me-mert én nagyo-on szí-szíves-sen állok-ok ren-rendelkez-kezésük-kezésükre, u-u-uram.

Az elnök hidegen elmosolyodott.

-Ezt igazán jó hallani. Van kedved megnézni a videót? 

Elfordult, majd benyomott egy gombot a vetítőn, és Lesliana megnézhette a kisfilmet...

-Borzalmas állapotban találtunk egy árva kislányt a városban.-mondta egy hang, miközben az eszméletlen Lesianát mutatták a képernyőn. Lefotózták a fűre fektetve, eszméletlenül, miután elkábították. Ez világos.-Ő leszidta az embereinket és kiabált velük, sértegette őket. De a mi jóságos elnökünk ahelyett, hogy elítélte volna, megmentette! Meggyógyíttatta, és állást adott neki! Befogadta a palotába! Megható történet! Hamarosan hallhatják a lányt az esetről.-fejezte be a hang, miközben nyálas zene ment, és Lesliana képét mutogatták. Aztán a kép elsötétült.

Lesliana se köpni, se nyelni nem tudott. Nemhogy megszólalni. Így Snow elnök törte meg a csendet.

-Mától a Negyedik Körzet kiválasztottainak kísérője vagy, ugyanis az előző...khm...sajnos fellázadt, és elhalálozott. A történeted mostantól ez. Ez a kisfilm. Persze, ha még több fájdalmat akarsz, elintézhető, de az emberek végre megnyugodtak, és ez így van rendjén. Szóval, mostantól hálásnak kell lenned nekem.

Lesliana szíve kezdett megnyugodni, de az elnököt továbbra is utálta.

-Há-hálás vagy-vagyok önnek, eln-elnök ú-úr.

 Snow elmagyarázta Leslianának, hogy mi lesz és hogyan. Mostantól Lesliana hálás és megtört, de jó kísérő. A palotában lakik, de a legkisebb ellenállás jele-és halott ember. 

Snow elnök kiment. Leslianáért hamarosan jöttek az emberek. És sok év eltelt. De azóta minden mozdulatában és szavában benne volt ez a történet.

Ez Lesliana Torrier története.